:(
Szia Kulcsi!
Egyszerűen felfoghatatlan... Még csak most lennél 31 éves, és ahelyett, hogy Te mennél gyertyát gyújtani, Rád kell emlékeznünk:(
Egy Hozzád íródott versemet szeretném, ha elmondhatnám Neked, egy égő gyertya mellett, melynek lángja csak Érted, a Világ egyik Legjobbjáért lobog.
Anita, hiányzol!
Miért kellett, hogy eltávozz, óh mondd!
Íj fiatalon, ártatlanul, s hírtelen
Itt hagyva a csapatot, az országot és engem,
Hátrahagyva a családoddal, céljaiddal s ki a szívébe zárt,
A kézilabdát, így társaidat, itt a győzelmek illatát.
Miért kellet, hogy eltávozz, óh mondd!
Tudod, nem értem a sorsot.
Hisz sokat tettél értem, s a hazáért,
Gyönyörű játékodat sokan figyelték.
Nem értem a sorsot, óh miért vett el tőlünk?
A fekete zászlót mától könnyekben figyeljük.
A fekete zászlót, mely érted lobog.
Tudod, nem értem a sorsot.
Miért kellett, hogy elmenj, óh mondd!
Rövid életednek utolsó napjait is munkával töltötted.
Munkád a kézilabda volt
Becsülettel végezted ezt, életednek utolsó perceit is autóban töltötted.
Autóban, mely edzésre sietett, de oda már soha sem érhetett.
Mikor pároddal, szüleiddel utoljára váltatok el,
Nem sejtetted, hogy őket, már csak utoljára nézheted.
Utoljára, hisz életednek mára már vége szakadt,
Végső perceid is elmúltak az ég alatt.
Személyesen mi soha sem találkoztunk,
De lehet, jobb is így, könnyebb kiheverni a sorsot.
Nekem nem adatott meg az a lehetőség, hogy megérintselek,
Vagy egy mondatot a füledbe súghassak: Anita, mindent bele!
De neked ez ment a szavaim nélkül is,
Győzelmet arattál a végtelenségig.
Ne hagyj el bennünket!
Kérlek én Téged
Életünk napjai már nem lesznek teljesek nélküled.
Hiányozni fogsz, remélem, ezt Te is tudod.
Soha nem felejtelek, és kérlek, Te se feledj engem sose.
Soraim végéül már csak egyet kívánhatok:
Nyugodj békében, kérlek, megérdemled, végleg.
(2005.01.20.)
"Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, s a nap nevet..."
Köszönjük, hogy voltál nekünk! Mosolyod, emberséged, nagyságod örökre megmarad bennünk! Sosem feledünk! :(
Nagyon hiáynzol:(
Szia!:(
